Terdik Angéla

1970-ben születtem Szőnyben.
Nyírábrányban nőttem fel, itt végeztem alapfokú tanulmányaimat, majd a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium rajz-művészettörténet szakán érettségiztem. 1992-ben Mezőtúron kerámiaformázó képesítést szereztem, már ezekben az években javában tanulmányoztam az egykor virágzó, debreceni kerámiastílust, a motívumokat, formákat, kerestem a megfelelő színeket, ebben rendkívül nagy segítségemre volt Dr. P. Szalay Emőke néprajztudós a téma fő szakértője, és István Erzsébet is sok tanáccsal látott el. Tanulhattam Kulcsár Mihály, Fazekas István, Bagossy Sándor, Hasas Péter fazekasmesterektől, Jeránt Márknétól pedig többféle díszítőtechnikát sajátíthattam el. 1992-től néhány évig a Hollós úti Kézműves Szakiskolában (ma Kós Károly) fazekas gyakorlatvezető voltam. A szakmámhoz kapcsolódóan Népi játszóházi foglalkozásvezető, valamint Népi játék és kismesterségek oktatója végzettséget szereztem, tartok foglalkozásokat, bemutatókat, szakköröket.
Debrecenben élek, tagja vagyok a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek, számos zsűrizett munkám van. Aktívan részt veszek az egyesület munkájában, tagja vagyok a Debreceni Nemzetközi Fazekasfesztivál szervezőbizottságának.
Kezdeményeztem a debreceni kerámia Hajdú-Bihar Megyei Értéktárba való bekerülését is.

Kerámiáim a debreceni kerámiahagyomány csodálatos motívumkincsének és formavilágának alapján készülnek, az eredeti stílusjegyeket megőrizve, továbbéltetve, és ötvözve egyéni terveimmel, ötleteimmel, igazodva korunk igényeihez is. Fontos számomra, hogy alkotásaim ne csak szemet gyönyörködtetőek legyenek, hanem funkciójuk is legyen.

Munkám külön érdekessége, hogy három fő, egymástól lényegesen eltérő, hagyományos debreceni kerámiastílus egyes alcsoportjainak felújításával is foglalkozom, és dolgozom a többi alcsoporton is.
Figurális kerámiákat is készítek, melyek tájegységünk korabeli viseletét tükrözik.
A népművészetből próbálok utat nyitni a debreceni kerámiáknak az iparművészet felé is, melynek egyes változatai kiválóak arra, hogy a mai lakáskultúrába is beilleszthetőek. Így a hagyományos formák mellett új funkciójú debreceni kerámiák is születnek (pl. kaspók, tükrök, gyümölcstálak, órák, aromamécsesek, stb.)
A tetszhalott állapotából újjáélesztett gyönyörű kerámiastílus hagyományainak ápolása mellett, úgy gondolom, élni kell a stíluscsoportok gazdagsága adta lehetőségekkel, s ha ezt meg tudjuk tenni, s be tudjuk helyezni jelenünkbe is, akkor új értelmet tudunk adni életre keltésének, továbbéltetésének.

Számos környékbeli és távolabbi, önálló és csoportos kiállításon, rendezvényen, fesztiválon mutattam már be a debreceni kerámiát. Legfontosabb, fél évig tartó, előadásokkal színesített kiállításom Debrecenben a Nagytemplomban volt, de a létavértesi Rozsnyai István Muzeális Gyűjteményben rendezett tárlatom, vagy a Budapesti Történeti Múzeum, illetve a Műcsarnok meghívásos csoportos kiállítása is megtiszteltetés volt számomra, ahogy a Mesterségek Ünnepén, a Múzeumok Éjszakáján, Nemzetközi Fazekas Fesztiválon, vagy a Keceli Fazekas Találkozón való részvételi lehetőség is.

Munkám célja a páratlan szépségű és formavilágú, gazdag motívumkincsű debreceni kerámiastílusnak, a még hiányzó alcsoportjainak a további feldolgozása, minél szélesebb körben való megismertetése.